Történelemhamisítás

Te tudtad?

A török hódítás következtében három részre szakadt Magyarországon a zsidóknak eltérő sorsuk volt. Erdélyben viszonylag nyugodtan élhettek és dolgozhattak, sőt Bethlen Gábor fejedelem külföldről is hívott be zsidókat. A török hódoltsági területeken az oszmán vallási politika volt jellemző: mindaddig, amíg megfizették az adót, nyugodtan élhettek. A királyi Magyarország igen kis számú zsidóságát gyakran üldözték, néhány városból ki is tiltották őket. A 17. század végén, a Habsburg Birodalom győzelmes törökellenes háborújának harcai során a zsidó közösségek eltűntek Magyarországról. Hamarosan megindult azonban a zsidók újabb betelepülése. III. Károly (1711-1740) rendelettel korlátozta a zsidók családalapítási szabadságát. A bevándorlásnak erős lökést kapott, amikor 1772-ben Galíciát a Habsburg Birodalomhoz csatolták. A felvilágosult Habsburg uralkodó, II. József (1780-1790) engedélyezte a zsidók számára az addig általában tiltott földművelést, egyes elzárt kereskedelmi és ipari foglalkozásokat, és megnyitotta előttük a városok nagy részét.

A trianoni Magyarországon élő zsidóság gazdasági, kulturális és politikai szempontból igen sokszínű volt. A legtöbben zsidó vallású magyar hazafinak vallották magukat. Az egyre erősödő antiszemitizmust türelmesen viselték, bizalmukat a hagyományos elitbe és Horthy Miklós kormányzóba helyezték. 1930-ban az ország összes izraelita lakosának 97,3 százaléka magyar ajkúnak vallotta magát. A magyar zsidóságra fenyegető árnyékot vetett Hitler németországi hatalomra jutása, majd nemzetközi politikai sikersorozata. A közélet egyre inkább jobbra sodródott. A parlament 1938-tól kezdve számos antiszemita jogszabályt, ún. zsidótörvényeket hozott, amelyek lépésről lépésre megfosztották a zsidónak minősített állampolgárokat jogaiktól. A holokausztra és az azt követő évek megpróbáltatásaira a maradék zsidóság különböző válaszokat adott. Volt, akik Izraelbe távoztak. Mások is a kivándorlást választották, ám inkább Nyugat felé (Nagy-Britannia, Egyesült Államok, Kanada) indultak. 1957-ig mintegy 60 ezer magyar zsidó hagyta el az országot. Az itthon maradtak közül sokan megpróbáltak mindent elfelejteni, zsidóságukról és az őket ért traumáról még gyermekeiknek sem beszéltek. A zsidó vallásos élet nagyon visszaszorult, de a nehézségek ellenére megmaradt.

A hitleri Németország egyik elképzelése a Madagaszkár-terv bevetése volt az európai zsidóság ellen. Tervek szerint erőszakosan telepítették volna ki a zsidókat az Afrika melletti szigetre, ami elég távoli és elég nagy volt ahhoz, hogy több milliós tömeget befogadjon, ugyanakkor nehézzé, ha nem lehetetlenné tette volna azt , hogy onnan visszaszökjenek. Madagaszkár egyetlen hatalmas gettóként szolgált volna, a német Biztonsági Rendőrség felügyelete alatt. A sziget az útikönyvek rózsaszín álomvilágával szemben kíméletlen időjárásával, számtalan mérgező növényével és állatfajával gyorsan megtizedelte volna a védettség nélkül odadeportált milliókat. Végül a Führer a kitelepítés helyett az európai zsidóság kiírtása mellett döntött.

Részlet Rudolf Hössnek, Auschwitz-Birkenau parancsnokának a nürnbergi per alatti tanúvallomásából: „Hát nem értik, hogy nekünk az SS-ben nem volt a feladatunk a gondolkodás, sőt még csak eszünkbe sem jutott, hogy gondolkodjunk. És különben is, akkorra már eldöntött és elfogadott dolog volt, hogy a zsidók felelősek mindenért… Nem is hallottunk mást. Még a katonai és politikai kiképzés során is az volt a kiindulópont, hogy Németországot a zsidóktól kell megvédeni… Úgy képeztek ki bennünket, hogy a parancsot gondolkodás nélkül végre kell hajtani, sőt úgy, hogy a parancsmegtagadásnak még csak a gondolata sem merülhetett fel egyikünkben sem. Ha én nem tettem volna meg, megtette volna bárki más, legalább olyan jól… Azt elhihetik nekem, hogy egyáltalán nem volt kellemes mindig hullahegyeket látni, vagy az égetés szagát érezni. De hát Himmler ezt adta parancsba, a parancs szükségszerűségét meg is magyarázta. Nekem ugyan eszembe nem jutott volna elgondolkodni azon, hogy esetleg helytelen, amit csinálok.”

A litván Ona Simaite Vilnában, és a helyi egyetemi könyvtárban dolgozott a háború végéig. Egyetemi könyvtárosként dolgozó fiatal hölgy nyugodtan élhette volna életét, ha lelkiismerete nem lázad fel a zsidók gettóba zsúfolása és szenvedése láttán. Sok töprengés után különös módot talált a gettó lakóinak megsegítésére. Engedélyt kért a németektől, hogy beléphessen a gettóba, azzal az indokkal, hogy az egyetemi könyvtárból kikölcsönzött könyveket akarja összegyűjteni a zsidó egyetemi hallgatóktól, akiket a gettóba zártak. Ezt az ürügyet kihasználva minden nap bejárt a lezárt területre. Saját élelmiszerjegyeit felhasználva mentette meg az éhhalálra ítélteket, főleg a fiatal gyerekeket. Nő létére többször kicsempészte a zsidó ellenállási mozgalom titkos leveleit, városi útjairól, pedig hamis iratokkal tért vissza. Ona életszemlélete szerint egy nép sem képes a kultúrája nélkül életképes maradni, s ezért megpróbált megmenteni minél több zsidó könyvet. A könyvtárnyi anyagot lakásának padlója alatt és az egyetem könyvtárában rejtette el. E tevékenysége miatt sokszor ütközött szomszédai értetlenségébe. A besúgók feladták a helyi Gestaponak, akik arra akarták kötelezni Onát, hogy szakítsa félbe a zsidóknak adott segítséget, de ő ezt megtagadta. A Gestapo letartóztatta, majd a kínzások után halálra ítélték. A haláltól úgy menekült meg, hogy kollégái lefizettek egy magasrangú Gestapo-tisztet, ezért Dachauba deportálták. A háborút követően Párizsban telepedett le. Ma a Világ Igazaként tartják számon.

Yitta Schwartz, egy Magyarországon született New York-i ultraortodox zsidó hölgy mintegy kétezer leszármazottat hagyott maga után. A holokauszt-túlélő dédnagymama tizennyolc gyermeket szült, akik közül kettő a bergen-belseni haláltáborban, egy pedig balesetben hunyt el. Tizenöt életben maradt gyermeke – akik közül négyen megjárták a haláltábort is – aztán kétszáz unokával ajándékozta meg, és jöttek sorban a dédunokák is.

A világtörténelem legnagyobb csaknem 3000 emberáldozatot követelő terrortámadásának 2001. szeptember 11-én mindössze 400-500 ezer dollár költségvonzata volt. 1993 február 26-án szintén a World Trade Center ellen elkövetett merénylet költsége még csupán 18 ezer dollárra rúgott. 2002 október 12-én Bali szigeti robbantás becsült költsége 20-35 ezer dollár körüli összegbe került. 2003 november 15-én és 20-án isztambuli merényletek 40 ezer dollárba kerültek. 2004 március 11-én Madridban elkövetett robbantások 10-60 ezer dollár költségvetéssel tudták a merénylők megvalósítani. A terrorcselekmények során felmerülő költségeket össze sem lehet hasonlítani az okozott károkkal. Egy becslés szerint 2001 szeptembere előtt a fegyveres terrorszervezetek rendelkezésére álló pénzmennyiség az egész világra vetítve összesen 500 milliárd dollár lehetett, amelynek forrása kétharmad részben bűncselekményekből, elsősorban kábítószer kereskedelemből származott. Az a terrorszervezet, amelyik nem jut kellő mennyiségű anyagi forrásokhoz, lassan elsorvad

A magyarok Kr.e. 700 körül telepedtek le Etelközben, ahol mintegy másfél évszázadig a zsidó vallást követő Kazár Kaganátussal voltak kapcsolatban.

Egy hazafias dal története: Ma a nemzeti rock vonalához tartozó zenekarok koncertjén szinte könnyes szemmel éneklik a rajongók a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” című dalt. (Meghallgatható a következő linken: http://www.youtube.com/watch?v=OsqYIu60SjE). Nagy kérdés azonban, hogy a történelmi Magyarország bukása felett bánkódók közül hányan ismerik a dal történetét? A tájékozatlanok kedvéért adjuk közre a hiteles változatot: A dal 1922 januárjában a „Hamburgi menyasszony című három felvonásos operett révén robbant be a köztudatba. A darabot a budapesti Városi (napjainkban: Erkel) színházban mutatták be. A történet meglehetősen egyszerű, könnyen fogyasztható, de az egyik betétdal éppen ez a fajsúlyos szerzemény. A szöveget Kulinyi Ernő, a zenét Vincze Zsigmond írta. Azonban kevesen tudják, hogy ők zsidónak minősültek az antiszemita törvények alapján, noha magukat magyarnak tekintették, amit 1939-ben egy antiszemita kiadvány („Ítéljetek”, 62. oldal) meg is jegyzett. A szövegíró Kulinyi újságíró és színikritikus volt. 1944-ben munkaszolgálatosként Magyarország nyugati határán dolgoztatták, ahol az ausztriai Bruckben 1945. február 2-án életét vesztette.

A legenda szerint a dán király a második világháború idején maga is kitűzte a zsidóknak elrendelt sárga csillagot. Amikor a király tudomást szerzett a zsidóellenes intézkedésekről így szólt: „Amennyiben ez megtörténik, én magam az egyenruhámon fogom viselni a sárga csillagot, és el fogom rendelni, hogy a teljes királyi háztartás kövesse példámat.” Másnap már az egész lakosság Dávid csillagos karszalaggal jelent meg az utcákon. Egy napra rá a náci hatóságok – látva a lakosság reakcióját, amely meghiúsította a zsidó származásúak kiszűrését –  visszavonták a parancsot. A dán társadalom közös összefogásának eredményeképpen 8 ezer dán zsidó 90 százalékát titokban hajókon a semleges Svédországba szállították.

A győri kekszgyár munkásai feltörték a katonai készleteket, és a nyugati határszél felé vonuló elgyötört, éhező zsidók közé szórták a kekszet.

Alapy Gáspár, 1928-tól Komárom városának polgármestere esküvel kötelezte magát arra, hogy minden polgár ügyét egyformán fogja szolgálni. Tevékenysége során nemcsak a várost virágoztatta fel, hanem azon is munkálkodott, hogy az itt élő zsidó közösség is biztonságban élhessen. Alapy Gáspárt, aki vallására nézve római katolikus volt,  1944 október 17-én zsidópártolás vádjával letartóztatták le a nyilasok, majd Dachauba hurcolták. Itt halt meg mint a 136708-as számú fogoly 1945-ben.

Marie Curie kétszeres Nobel díjas fizikus és kémikus nem volt zsidó, csak liberális szabadgondolkodó. Mégis irigyesei, ellenfelei azzal akarták ellehetetleníteni, hogy azt terjesztették róla, hogy zsidó, és nem igazi francia hazafi.