Az ifjúkori évek

Goebbels szűkös körülmények között élő, négy gyermekes családban jött a világra. Apja egy kiskereskedés alkalmazottjaként szinte vért verítékezve tett meg mindent azért, hogy tehetséges fiát taníttassa. Az ifjú iskoláit kimagasló eredménnyel végezte. A tanulás, olvasás és az írás iránti vonzalma ugyanis egyfajta menekülést jelentett a gyermekkorában igen magányos fiúnak. Ennek az volt az oka, hogy egy csontvelőgyulladás következtében donga lába alakult ki, ezért erősen sántított. Ehhez járult vékony, apró testalkata – még felnőtt korában is aligha nyomott 50 kg-ot-, amin pedig egy viszonylag nagy fej ült. Az összhatás egy groteszk külsőt formált, ami miatt társai csúfolták, nem barátkoztak vele. Szorgalma azonban töretlen volt, így aztán eljutott a bonni, freiburgi egyetemekre, majd végül Heidelbergben doktorált 1921-ben, ahol jogi diplomát szerzett.

A képzett, ambícióval teli Goebbelsnek viszont a korabeli, súlyos nehézségekkel küzdő Németország nem sok lehetőséget kínált. Céltalanul, munka nélkül, üresen teltek a napjai. Félzsidó barátnője közbenjárására végül egy banknál kapott munkát, de ő valami újat alkotni, gondolkodni és legfőképp írni szeretett volna. Próbálkozásai, hogy Theodor Wolfhoz, a nagy sajtócápához bejusson, kudarcot vallottak. Ráadásként gyötrő teherként nehezedett rá, hogy apja saját magától vonta meg a kenyeret, hogy három testvére mellett még őt is támogatni tudja. Goebbels kétségbeesetten égett a tenni vágyástól, elismerésre, érvényesülésre vágyott. Ezzel kapcsolatosan jegyezte meg a korabeli író Rolf Hochhuth: „A terrorizmust nemcsak az ifjak hozzák létre, hanem azok a tisztségviselők, akik az ifjú embereket munkanélküliségre ítélik.”

Kapcsolatban a náci párttal

Ennek a mellőzött, kilátástalannak tűnő életnek végül egy 1924-es weimari tartózkodás vetett véget. Goebbels egy ismerőse invitálására ekkor vett részt először a náci párt egyik ülésén, majd csatlakozott a párt Gregor Strasser gyógyszerész vezette szárnyához. A náci párt ugyanis ekkor még közel sem volt egységes. A sörpuccs után több utódpártra szakadt szét, aminek balszárnyát képezte a Strasser vezette radikális csoportosulás. Főként Észak-Németországban tevékenykedtek, és a nacionalista, antiszemita irányultság mellett a szocializmus és a munkások érdekeinek képviseletétől, sőt antikapitalista szlogenek hangoztatása elől sem zárkóztak el. Ezek a nézetek termékeny talajba hullottak a társadalmi helyzetéből fakadóan magát mellőzöttnek érző Goebbelsnél, akire hamar egy náci hetilap szerkesztését is rábízták. Goebbels ekkor még arról írt, hogy a nácik és kommunisták programja több ponton is rokon vonásokat és törekvéseket tartalmaz. Hitler azonban egyáltalán nem osztotta a náci baloldal eszméit, majd 1926 februárjában a Bambergben tartott ülésen végleg porrá zúzta ezeket a törekvéseket. Goebbels ekkor még szörnyülködve, csalódottan szembesült Hitlerrel, hogy az elismerte a tőkések és birtokosok tulajdonát, és hogy a Szovjetuniót egyik fő ellenségnek kiáltotta ki. Így írt erről naplójában: „Le vagyok sújtva. Miféle Hitler ez?”

A fordulat

Goebbels erős érzelmi karakterét mutatja, hogy rövid idő múlva Hitler néhány kedves gesztusától, baráti kézfogásától szinte percek alatt a pártvezér legodaadóbb követőjévé, rajongójává vált. Hitler közvetlensége fordulatot hozott az életében. Történelmi dokumentumként is szolgáló naplójában erről ezt olvashatjuk: „Szinte szégyenkezünk, annyira kedves hozzánk… Zseniális ember. Egy isteni sors magától értetődő alkotóeszköze. Megrendülten állok előtte. Olyan, mint egy gyermek: kedves, jó, melegszívű… gigantikus, üvöltő óriás, mint egy oroszlán. Jóságos barát, és Mester!” Valószínűsíthetjük, hogy a náci vezetők közül Goebbels volt az első, aki ráérzett arra, hogy Hitler a mozgalom nélkülözhetetlen szellemi forrása, fenntartója és gerince, és neki, Goebbelsnek ezek után nincs más dolga, mint követni a mesterét mindhalálig, és ahogy majd látni fogjuk ezt szó szerint így is tette. Úgy érezte, hogy végre megtalálta élete célját, azt, amit mindig keresett.

Ennyi odaadást és csodálatot az imádott vezető sem hagyhatott figyelmen kívül. Goebbelst kérte fel a berlini Gau (tartomány) vezetésére. Irányítása alatt Berlin rövidesen az erőszak városa, az SA fellegvára lett. 1928-tól a „Der Angriff” című náci lap szerkesztőjeként tevékenykedett, amelyben megkezdte a modern demagógia eszközeinek kifejlesztését. Miután rábízták az 1928-as választási kampány propagandisztikus előkészítését, helyi- és országos kampányokat szervezett, röplapokat, plakátokat, transzparenseket gyártott, indulókat, jelszavakat fabrikált: „Keine Arbeitsstelle ohne Nazizelle” vagyis „Nincs munkahely náci sejt nélkül”. Hihetetlen munkabírással, szinte megszállottan dolgozott.

Az 1930-32-es választási kampány

A kezdeti sikerek után Goebbels igazi nagy lehetősége az 1930-32-es választási kampány során jött el. Megértette Hitler abbéli szándékát, hogy tömegeket nyerjen meg és mindent megtett azért, hogy a tömegeket odaszállítsa vezéréhez. Zseniális propaganda vénája ekkor mutatkozott meg először. Ő volt a „Heil Hitler” köszöntés meghonosítója, ami először Berlinben lett kötelező üdvözlési formula, majd aztán egész Németországban elterjedt. Rendkívüli újítása volt, hogy repülőgépekkel szállíttatta Hitlert és a náci vezetőket az ország különböző pontjaira, hogy minél több helyszínen tudják kampánybeszédeiket elmondani. Ezeket aztán hanglemezre vették és igyekeztek minél több helyre eljuttatni. Goebbels mesterien ráérzett arra, hogy a tömeget elsősorban az érzelmein keresztül lehet megszólítani és a mondanivalót a tömeg értelmileg legalacsonyabb fokán állók színvonalán kell megfogalmazni . A tömeg olyan, mint a nő – írta Hitler is – az érzelmeire hallgat elsősorban. Goebbels ügyesen rájött a tömegeket hatásosan megszólító mondanivaló hatékony eladhatóságának kulcspontjaira: kevés témára koncentrálni, és azokat kitartóan ismételni. Ennek tálalása számos monumentális kelléken, utcai demonstrációkon, sajtótermékeken keresztül történt. A végelláthatatlan zászlóerdő, a fanfárok, a katonák menetelése, mind ennek a szolgálatában álltak. Goebbels az 1933-as választások tétjét kiválóan értelmezve és a tömeg támogatásának biztos erejét a náci párt mögött tudva arra ösztönözte Hitlert, hogy ne vállaljon alkancellári tisztséget, ne kössön kompromisszumot, hanem a kancellári széket célozza meg. A várt siker nem maradt el. 1933.január 30-án Hitler Németország kancellára lett. A Führer Goebbels felé való hálája jeléül egy eddig még nem létező, új tárca élére helyezte, népnevelési és propagandaügyi miniszterré avanzsálta.

A fénykor

Goebbels életének fénykora kétség kívül ekkor kezdődött. A propaganda minisztériumnak csodálatos palotát építtetett és megszervezte az ország propaganda irodáinak hálózatát. Hihetetlen kielégülést talált a tömegek minduntalan fanatizálásában. Tulajdonképp ez a folyamatosan termelt gyűlölet generálta újra és újra a fasiszta Németország erejét. A tömeg haragja fókuszának pedig a zsidókérdést tette meg, amit szeretett Führerének való minél erőteljesebb megfelelés iránti vágyából igyekezett mindig melegen tartani. E témát illetően egyébként Goebbels a ’30-as években még Hitlert is túlszárnyalta. 1935-ben, a nürnbergi zsidótörvény előkészítése során a négy opcionálisan megfogalmazott javaslat közül a legradikálisabbat támogatta. Ő volt, aki meghirdette a zsidók elleni új csapást, ami úgy szólt, hogy a teljes német zsidóságot meg kell semmisíteni. Fertőző gócoknak tekintette őket, akiknek sebészeti eltávolítása egyszerűen közérdek. Erről így írt: „Egészen radikális beavatkozásra van szükség. Különben zsidóbetegségben megy tönkre Európa.” Az első pogromokat a zsidók ellen ő szervezte meg Berlinben. „Meggyőződésem, hogy a főváros megtisztítása a zsidóktól egyik legjelentősebb politikai tettem.” – fogalmazta meg a naplójában. Nagy szerepe volt az 1938-as Kristályéjszaka kirobbantásában, aminek során Hitler rohamcsapatai egész Németország területén zsidó üzleteket vertek szét, több száz zsinagógát felgyújtottak. Az akciónak több tucat zsidó áldozata volt, több ezren kerültek koncentrációs táborokba. Politikai boszorkánykonyhájában főzte ki azt a módszert, hogy bonyolult témákat a végletekig leegyszerűsítve adjon elő, miközben az ellenfelet támadta. Így sikerült megfogalmaznia a féktelen antiszemita propagandát is. Azt hangoztatta, hogy a háborút maga a zsidóság provokálta ki. Tevékenységük ugyanis a század során olyannyira pusztító volt, hogy a „népek reakciója (a zsidóság ellen) teljesen érthető, szükségszerű, szinte azt is mondhatnánk, hogy megfelel a természeti törvényeknek”- írta 1941-ben. A náci propaganda nem hagyta az ellenfeleit érvelni, soha nem idézte azt, hanem cáfolta, támadta és rágalmazta. Világméretű zsidó összeesküvésről beszéltek a gondosan megcélzott hallgatóságnak, és hogy ezt mennyire zseniálisan csinálják a zsidók az abból látszik, hogy nem tetten érhetők – hangoztatták. Goebbels rövid időn belül a teljes sajtót, a filmipart, a színházakat, a rádiót befolyása alá vonta és kénye-kedve szerint irányította. A néprádiót a szegényebb parasztoknak és munkásoknak ingyen osztogatták. Ezzel a módszerrel 1938-ban már 50 millió német hallhatta napi rendszerességgel a Führer hangját és üzenetét. Goebbels nagy hangsúlyt helyezett a sajtótermékek, plakátok megjelentetésére. „Úgy kell gondolni a sajtóra, mint egy zongora klaviatúrájára, melyen az állam játszik” –hirdette. Az újságok, plakátok, szóróanyagok híradásait igazságok, féligazságok és hazugságok keverékéből gyúrták össze. Szelektáltak az információk között, a hamis állításokat újra és újra, szájbarágós módszerrel ismételték, hogy rögzüljön mindenkiben. Kiváló rajzolókat, gondos tipográfusokat alkalmaztak. Nagy hangsúlyt helyzetek a színekre, mégpedig a vörös, a fekete és fehér színek kombinálására, amelyek már messziről megszólították és megragadták az olvasótábor figyelmét. Goebbels-t végtelen boldogsággal töltötte el, hogy Hitler elégedett volt vele.

Goebbels családi élete

A Goebbels házaspár

Goebbels elvált asszonyt vett feleségül. Magda Goebbels korábban Günther Quandt, a nála sokkal idősebb, dúsgazdag gyáros felesége volt. A Goebbels házaspárnak hat gyermeke született. Hitler iránti tiszteletük jelül a mind a hat gyermeknek „H” betűvel kezdődő nevet választottak: Helga, Hildegard, Helmut, Holdine, Hedwig, Heidrun. A hat szőke, a német árja típust tökéletesen megtestesítő gyereket Goebbels csak 1924-ben 34 alkalommal szerepeltette a heti filmhíradókban. Az idilli képsorokkal a fogyatékkal élők eutanáziáját igyekeztek igazolni. Szépségüket használták fel arra, hogy legalizálják a gyilkosságokat, miközben a Goebbels gyermekek erről semmit sem tudtak.

A Goebbels család

Hitler nőtlen volt, ezért a Birodalom First Lady-jének szerepe Magda Goebbelsre jutott. Megjelenése, nyilvános szereplései a propaganda eszközei voltak: az eszményi német nőt, anyát volt hivatott képviselni, aki jó fellépésű, csinos és intelligens. Magda Goebbels szerette ezt a szerepet és a látszólag tökéletesen alakította. A korabeli tudósítások, a magazinokban megjelenő fotók, mint gyermekeit nagy gonddal nevelő, odaadó anyát mutatták be őt. A valóságban azonban a német anyák érdemkeresztjével kitüntetett asszony inkább nevelőnőkre bízta hat csemetéje nevelését. 1944-től, amikor már kristályosodni látszott a szövetségesek fölénye, Magda erős depresszióval küzdött, gyermekeivel egyre kevesebb időt töltött.

Magda élete utolsó pillanatáig nagy hangsúlyt tett választékos, igényes öltözetére. A mindig kifogástalanul elegáns asszony kínosan ügyelt viszont arra, hogy magánéleti viharai ne tükröződjenek megjelenésén. Házasságuk ugyanis korántsem volt felhőtlen. Goebbels hosszú ideig viszonyt folytatott egy cseh színésznővel. Magda tudott férje kilengéseiről, de kezdetben szemet hunyt ezek felett: „Egy olyan zsenit, aki háromszor olyan aktívan él, mint mások, nem lehet normális polgári mérce szerint mérni.” – nyugtatgatta magát. Végül maga Hitler lépett közbe és utasította propagandaminiszterét, hogy számolja fel a szerelmi háromszöget. Megjegyzendő azonban, hogy Goebbels asszony sem volt makulátlan a házastársi hűségben. Plátói szerelemmel vonzódott egy nála tíz évvel fiatalabb férfihoz, dr.Weiner Naumannhoz, akivel titokban levelezést folytattak, de miután Goebbels tudomására jutott a dolog a kapcsolatot megszakították.

A First Lady egyébiránt a náci ideológia hűséges követője volt. Nem tett semmit azért, hogy zsidó mostohaapját megmentse a koncentrációs tábortól. A férfi Buchenwaldban halt meg. Hitler több alkalommal személyesen is meglátogatta a Goebbels családot. Egyes források szerint különös vonzódást érzett a legidősebb Goebbels kislány, Helga felé.

Hitler a sztálingrádi vereség után, amikor a viharfelhők már félreérthetetlenül gyülekeztek a német hadvezetés és a náci politikai törekvések fölött 1944-ben, a totális háború meghirdetését Goebbelsre bízta. Maga a kifejezés is a büszke, magát saját naplójában is folyvást dicsérő propaganda minisztertől származik, aki a berlini Sportpalotában szólította fel az országot a végsőkig való küzdelemre, a minden német erő és az utolsó csepp vér bevetésére. A megigézett hallgatóság teljes mellszélességgel az ügy támogatója lett. Goebbels óriási sikert aratott. Később így erről naplójában: “Ha azt mondtam volna, hogy ugorjanak le a Columbus-ház harmadik emeletéről, ezt is megtették volna.” A várt eredmény ekkor azonban elmaradt.

Az utolsó felvonás

Goebbels utolsó nagy felvonása a Führer és saját halálának megrendezése volt. 1945 áprilisában, mikor Németország és Berlin is romokban hevert ,a tábornokok és Hitler legszűkebb köre véleménye ellenére azt tanácsolta a vezérnek, hogy ne hagyja el a fővárost. A Führer 1945. április 30-án öngyilkosságot követett el. Előtte azonban még megtette utódjának a vele a halálában is megegyező és követő propaganda miniszterét. Az egynapos uralommal azonban már vajmi keveset tudott kezdeni. Április 22-én még egy utolsó beszédet intézett a berlini néphez, hogy a végsőkig tartsanak ki, majd feleségével és hat gyermekével beköltözött a Führer bunkerbe. Bár Magda Goebbelsnek ex férje és még maga Hitler is felajánlotta a menekülés lehetőségét, ő mégsem akart élni vele. A náci propagandamágus és felesége 1945. május 1-én ciánkapszulával megmérgezték gyermekeiket, majd saját magukkal is végeztek. Magda a buddhizmus tanait követve abban reménykedett, hogy gyermekei egy szebb világban élnek majd tovább. A gyűlölet szócsöve nem akart bírái és a német nép szemébe nézni. Egész életművével saját és családja vesztét készítette elő.

Sikerrel bujdokol egykori kiadói hitelezői elől a szélsőjobboldali Magyar Fórum. A nemrégiben elhunyt Csurka István nevével fémjelzett lapot tavaly április óta – sorrendben immár a hatodik kiadó – a piliscsabai Klotildligeten bejegyzett A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány jelenteti meg. Csurka egyébként felszámolásba, végrehajtásba, perekbe dőlt romhalmazt hagyott maga után – már ami a MIÉP körüli cégekből és alapítványokból álló finanszírozóhálózatot illeti. Az író-pártelnök üzleti tevékenységére mindvégig a gyanú árnyéka vetült, mégis sikerrel kerülte el a felelősségre vonást.

Az előző lapkiadók bedőltek, leglátványosabban a még 2008-ban felszámolt Magyar Fórum Kft., amely kamatokkal számolva több mint százmillió forinttal tartozott az államnak az Antall-kormány idején elvállalt, s a megrendelő Állami Vagyonügynökség által hozomra kifizetett – soha el nem készült – privatizációs propagandafilm miatt. Perelte a kiadót fő tulajdonosa, az egykor Csurkának is politikai bázisául szolgáló akkori vezető kormánypárt MDF-et pénzelő Fórum (későbbi nevén Deák Ferenc) Alapítvány is, amely a kezdettől kikötött, de sosem látott osztalékát követelte. Az utóbb jogerősen megnyert pert azonban az MDF-es kurátorok döntése nyomán nem követte végrehajtás, mondván, ne lehetetlenítsék el „szegény Pista lapját”. Amikor pedig megkezdődött a felszámolás, a követelés már elévült, igaz, a kiadónak sem volt már egy vasa sem. Pontosabban egy igen: egyetlen vagyontárgya a Blaha Lujza téri egykori sajtópalota homlokzatán éktelenkedő neonreklám tartószerkezete volt, amit viszont drágább lett volna leszerelni, mint amennyit ócskavasként adtak volna érte.

Bedőlt a kiadó befektetése, a Magyar Fórum Borháza Kft. is, amelynek tervezett részvénytársasággá alakulása – és a kisbefektetők pénzének eltüntetése – miatt csalással vádolták Csurka Endre ügyvezetőt, a pártelnök fiát, akit azonban utóbb a bíróság bűncselekmény hiányában fölmentett. A borház 2006-ban egyszerűsített felszámolással szűnt meg, ami azt jelenti, hogy nem maradt pénz a hitelezők számára. Pedig az alapításkor az Erdért Rt. 52 millió forintos értéken apportált a cégbe két budapesti belvárosi ingatlant. Létezik még, de szintén felszámolás alatt áll a borházcégből bonyolult átalakulással kivált, egykor szintén ifjabb Csurka által vezetett Queen Rt. A fölszámoló cégnél a HVG-nek elmondták, a 15 milliós követelésállományt alighanem fedezi majd az ügyvédjük által visszaperelt csepeli ingatlan, amelyet „az előző cégvezetés” színlelt szerződéssel értékesített.

„Szegény Pista lapját” ugyanakkor a jelek szerint nem kellett félteni, még a Magyar Fórum Kft. csődje előtt talált új, majd még újabb kiadókat. Először a Magyar Út Körök Mozgalmat, majd a MIÉP-szóvivő Győri Béla, illetve MIÉP-közeli Bocskai István Szabadegyetemért Alapítvány tulajdonában álló B-Média Kft.-t, amely 2011-ben szűnt meg egyszerűsített felszámolással, később pedig a szintén Győri vezette Ady Endre Sajtóalapítványt. Utóbbi ügyében a korábbi MIÉP-es Szabó Lukács fordult az ügyészséghez, mondván, a Csurka-lap nem számolt el az újság veszteségének fedezésére az alapítványtól kapott több mint ötvenmillió forinttal. Csurka még mint az MDF alelnöke kilincselt 1993-ban az akkor Töröcskei István, jelenlegi fő államadósság-kezelő által vezetett Magyar Hitelbankban segítségért, állította Szabó. Az író akkor cáfolt.

A B-Média befektetése volt a jelenleg szintén felszámolás alatt álló Magyar Kép és Hang Zrt., amely a megszüntetett Pannon Rádió pótlására indítandó Rákóczi adó háttércégeként jött létre Dombovics Melinda, a pártelnök titkárnője vezetésével. A cég, illetve a soha nem működő rádió története hasonlít a borház befektetőtoborzásához: a Magyar Fórumban 2002–2003-ban közzétett felhívások az adakozókat – a részvényes kifejezést kerülve – általában „hangjegytulajdonosoknak” nevezték, és kérték, utaljanak pénzt a Csurka, illetve élettársa, a MIÉP-es pénzügyekre is rálátással bíró Papolczy Gizella által létrehozott Bocskai Alapítvány számlájára. De lehetett hívni emelt díjas telefonszámot is. A felajánlók okkal hihették, hogy egy majdani műsorszóró vállalkozásban lesznek résztulajdonosok, de a céget végül az alapítvány hozta létre, s egy ideig elnökölt benne ifjabb Hegedűs Loránt református lelkész is. A felszámoló tájékoztatása szerint a Magyar Kép és Hang elleni procedúra hamarosan befejeződik, az egyszerűsített eljárásról szóló papírokat már postázták, vagyis pénz ott sem maradt. Hasonlóan járt egy másik adománygyűjtő is. A XI. kerületi Ifjúsági Front nevű szervezetet is vezető Dombovics irányította a 2010-ben szintén vagyontalanul felszámolt K.O. Média nevű céget, amely a MIÉP szellemiségéhez közeli webáruházat tervezett, voltaképpen azonban magánadományokat gyűjtött a 2005-ös romániai és szerbiai árvizek magyar károsultjai javára.

Az utolsó nagyobb bevétel az a 25 millió forint volt a MIÉP-es háttércsoportnál, amit még a Gyurcsány-kormány egyik utolsó határozatával utalt az állam a Magyar Igazságért, Jobb Magyarországért Alapítványnak. A pénz a Jobbikkal közös listán a 2006-os országgyűlési választásokon elért 2,2 százalékos eredmény alapján törvény szerint járt az elméletileg közös, de Csurka irányította alapítványnak.

HVG nyomán Vonat Gáborka

„Ez deathmatch lesz, hallod!”, „sőt EB-döntő!” – próbálták egymást túllicitálva lefesteni közgázos hallgatók a csütörtök esti Pintér Sándor belügyminiszter és Vona Gábor Jobbik-elnök közötti kerekasztal-beszélgetés várható hangulatát. Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. Egy kétségtelenül több évtizedes szakmai múlttal rendelkező self-made belügyér és egy bevallottan nem szakmai berkekből érkező, ám lényegesen jobb szónoki képességeket birtokló, szintén self (és polgári kör)-made ellenzéki politikus adogatták egymásnak a labdát, sűrű üresjáratokkal.

Jobbra lejt a pálya

A Corvinus Egyetem szervezésében már lassan húsz éve zajló Tárcatükör-beszélgetések lényege, hogy minden kormányzat alatt leültetik a miniszteri tárcák vezetőit egy-egy ellenzéki politikussal szembe, tessék megvitatni, mit ígértek, mit valósítottak meg, ki mit szeretne másképp. Azt már kevésbé érti az egyszeri (vagy éppen a többszöri) látogató, hogy a beszélgetés elején felsorolt márciusi program alapján az elkövetkezendő körülbelül öt alkalomból miért négyszer a Jobbik küldöttje lett a kiválasztott ellenfél (az ötödik még tárgyalás alatt) és a többi ellenzéki párt miért nem szívesen látott vendég az asztal körül.

Mindenesetre a Török Gábor politológus-blogger által moderált eseményen a beszélgetés résztvevői kétségtelenül rengeteg, a Belügyminisztérium feladat- és hatásköréhez sorolható témát átvettek, ebben pedig mindkét fél kifejtette saját álláspontját, sokszor hevesen bólogatva egymás felvetéseire.

A témák között szerepelt a rendőrség átalakítása, a Magyar Gárda, a cigánybűnözés, a polgárőr-egyesületek működésének szabályozása, az elítéltek foglalkoztatása, a közmunkaprogram és az uzsora elleni küzdelem. De szóba került a 47 ezer forintos kérdés is.

Rend a lelkük

Pintér Sándor belügyminiszter indítása szerint a rendőrség strukturális átalakítása lezajlott és sikeres volt, a bűnözési statisztikák pedig a megnövekedett rendőrségi intézkedések miatt nőttek (amikor épp nem csökkentek, nem tudjuk, annyi statisztikát előráncigált). Vona szerint ez hitvita, szerinte nem ezért nőtt az elkövetések száma, de mindkettőjük állítása hipotézis – tette hozzá. A pintéri politika pozitív elemeiként említette ugyanakkor a Jobbik-elnök a közmunkaprogramot, az uzsora elleni küzdelmet, valamint az önfenntartó börtönök megvalósítása felé tett lépéseket is. Ugyanakkor úgy vélte, a társadalom rendőrségbe vetett bizalma a mai napig nem állt vissza (hogy hová, azt nem említette).

Több helyen folyt számháború statisztikákról, de ezt még a beszélgetőpartnerek is hamar megunták és inkább módszertani és értékrendbeli vitákba menekültek. Pintér például többször hangsúlyozta, hogy a törvénytelenségből nem születik rend – utalva a gárdára és a nyíltan Jobbik-szimpatizáns polgárőr-egyesületekre. Elmaradt a személycsere, néhány helyen a mai napig olyan egykori rebiszesek vannak magas beosztásban, akik 2006 és 2010 között is komoly szerepet töltöttek be a rendőrség életében – vágott vissza Vona Gábor.

Nyilván nem kapott volna túl nagy szorzót egy fogadóirodában, hogy Vona szájából elhangzik-e az első öt percben a cigánybűnözés szakzsargon, felhasználva az örökbecsű „olyan ez, mint a cigány zene, attól hogy használjuk, még nem gondoljuk, hogy minden cigány zenésznek született” adalékkal. A belügyminiszter kifejtette, a bűnözési mutatók életszínvonaltól és a társadalmi közegtől függenek, nem pedig bőrszíntől. A felemelés útja pedig a tanulás és a munka, utóbbira a közmunkaprogram adja meg a lehetőséget a belügyminiszter szerint immár 188, az idény kezdetétől pedig 206 ezer ember számára.

Igen, igen

Szóba került még a magánterületen történt támadás esetén alkalmazható önvédelem jogának kiterjesztése (Vona még tágabb jogokat akart, Pintér pedig bővítést ígért, elsősorban a lakótérben történt támadás esetére). Vona Gábor lemondott a cigánybűnözés szó további használatáról, ha a közeljövőben külön a problémát kezelő csoport jön létre a rendőrségen belül („akkor hívhatják bárminek”). Pintér Sándor pedig ismertette a közmunkaprogram távoli céljait („aki jelenleg részt vesz a közmunkaprogramban, jövőre már a munkapiacon legyen”).

Vona fiataloknak szánt poénjai ültek, helyenként egyszemélyes tapsot is kapott, Pintér Sándor viszont inkább „ühüm”-öket zsebelhetett be. A kérdezés lehetőségével élő diákok sem szerepeltek túl fényesen, túlnyomó többségükben a Jobbik-elnöknek dobtak magas labdákat, ha éppen nem, akkor pedig nem sikerült érthetően megfogalmazniuk, mit is szeretnének számon kérni a miniszteren vagy az ellenzéki politikuson.

Összességében – bár tartalmas vita volt – a két beszélgető feltűnően sok helyen értett egyet és mivel éppen a rendfenntartás és a bűnüldözés terepén több hasonló elem is található a két jobboldali párt irányvonalában, – még ha ezek alkalmazásáról alkotott véleményükben jelentős is a távolság – ez nem tett jót a vitának. Vona Gábor ahol nem tudott szakmai érveket felhozni, ott általában politikai sablonokat használt („kriminalizálták a társadalmi jó szándékot” – utalt a gárdára).

A Jobbik elnöke és a belügyminiszter döntetlent játszottak, az előbbi viszont mindenképpen többet fog profitálni abból, hogy a meccs nagyközönség előtt zajlott. Pintér Sándorral legalábbis viszonylag kevesen fotózkodtak a rendezvény után. Aztán ki tudja, előbb-utóbb talán a baloldalra is átgurul a labda.

Dörner György, az Új Színház igazgatója beszélgetésre hívta be Galkó Balázst, ahol a színész állítása szerint közölte vele, hogy felmondják határozatlan idejű szerződését, és legfeljebb egy-egy darabban alkalmazzák majd külön szerződéssel.

Galkó hozzánk eljuttatott naplóbejegyzése szerint Dörner irodájában azt mondta neki, hogy „itt más színház lesz… Itt mostantól csupa olyan ember lesz a társulat tagja, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is…”

Galkó kérdésünkre azt mondta, hogy nem érte váratlanul a döntés, miután több kormányellenes megmozduláson részt vett az utóbbi időkben, és aktívan közreműködött az éhségsztrájkoló köztévések által alapított Tiszta Kezek mozgalomban is. Galkó az Új Színház új vezetése elleni tavaly októberi demonstráción is megjelent.

A színész kérdésünkre azt mondta, hogy jelenleg nincs ajánlata, és nem tudja, mihez fog kezdeni. Az ügyben kerestük Dörner Györgyöt, de egyelőre az Új Színházban tárgyal.

Galkó 1998 óta az Új Színház tagja, 1975-ben az ő nevéhez köthető a tanyaszínház mozgalom elindítása, később József Attila összes versének előadásával tűnt fel, szerepelt többek közt a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmben, de a Hídemberben is. Éveken át ő volt a Márta István által szervezett Művészetek Völgye művészeti vezetője.

Február 1-jével Dörner György az Új Színház igazgatója. Tarlós István októberben döntött a szakmai bizottság ellenében Dörner rövidke, valótlanságokat állító pályázata mellett. Színészek, rendezők és a vezetőség elhagyta a színházat, és január végén tüntettek is a színház előtt. Március 23-án mutatja be első premierjét, Kodolányi János darabját, amire a Goj Motorosok bejelentették, csoportosan érkeznek.

A mai testületi ülésen jelentette be Gál Péter Pál, a Jobbik fehérvári képviselője, hogy a mai nappal beadta Vona Gábornak a Jobbikból történő kilépését. A képviselő – tekintettel arra, hogy mandátumát a Jobbik színeiben szerezte – lemondott önkormányzati képviselői helyéről is- írja a fehervar.hir24.hu.

A város gazdasági tanácsnoka, a Gazdasági Bizottság tagja elmondta, nem kíván azonosulni a fehérvári szervezetben történő változásokkal, melyet a párt országos elnökének is jelzett. Gál Péter Pál a Székesfehérvári Jobbik alapító tagja, hozzá fűződik a radikális fehérvári szárny megszületése. Városi elnökként gyakorlatilag egy személyben hozta létre a Jobbik székesfehérvári programját 2010-ben.

Tekintettel arra, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a város érdekei kerüljenek előtérbe a pártérdekekkel szemben, a helyi szervezet a tavalyi év során kizárta a szervezet soraiból. Az országos elnöktől várta volna azt a véleményt, ami egy település érdekében végzett munkát magasabb rendűnek fogad el, mint bármely párt érdekeit. Vona Gábortól a mai napig nem kapott választ, döntését ezért hozta meg.

A politikus az interjúban azt is elmondta, hogy mélységesen csalódott az utóbbi hónapokban. A beszélgetést itt olvashatja!

ATV nyomán Novák Emőke

Az úgynevezett becsület napja szervezői az utolsó pillanatig titokban tartották a megemlékezés helyszínét, de az atv.hu megtudta és megírta azt.

A megemlékezést a Pax Hungarica Mozgalom, a Nemzeti Forradalmi Párt és a Betyársereg mellett a Jobbik-közeli Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) jegyzi. A HVIM elnöke Torockai László, a párt Csongrád megyei önkormányzati képviselője, míg tiszteletbeli elnöke Zagyva György Gyula, a párt országgyűlési képviselője.

Két-háromszáz résztvevője van a német és magyar csapatok 1945. február 11-i budai kitörési kísérletére emlékező rendezvénynek.

Az atv.hu úgy tudja: az odaérkező, az autóbuszról leszálló újnyilasokat és -nácikat a rendőrség igazoltatja. Lovasrendőrök is vannak. Az újnyilasok és -nácik közül többet meg is motoztak.

A résztvevők – köztük ötven-hatvan ember hungarista egyenruhában – katonai indulókra levonultak a János-hegyi úton lévő parkoló mögötti rétre, ahol elkezdték a megemlékezést.

A megemlékezésen a szónokok szónokoltak, a rendőrség nem oszlatott. A megemlékezők megkoszorúztak két fakeresztet. Rendzavarás nem volt, nagyon hideg igen.

Délután öt után a megemlékezés befejeződött.

ATV nyomán Zagyva Weiss

Az amerikai hadsereg határozott fellépést ígért pénteken annak megakadályozására, hogy a katonák rasszista vagy antiszemita jelképeket használjanak.

A lépést annak nyomán jelentették be, hogy nyilvánosságra került: az SS jelképére emlékeztető logóval ellátott zászló előtt pózoltak az amerikai tengerészgyalogság egyik felderítő mesterlövész egységének tagjai Afganisztánban.

“A rasszista vagy antiszemita jelképeknek nincsen semmilyen helyük az amerikai fegyveres erők tagjai körében” – szögezte le a Pentagon szóvivője. Hozzátette: Leon Panetta amerikai védelmi miniszter felkérte a tengerészgyalogság vezetését, vizsgálja meg a helyzetet és hozza meg a szükséges intézkedéseket.

A botrányt kirobbantó felvételen 10 terepruhás fegyveres látható egy amerikai és egy másik, sötétkék zászló előtt, amelyen rúnaírással, fehér betűkkel az SS felirat szerepel. Mark Oliva törzsőrmester, a kaliforniai Camp Pendleton támaszpont szóvivője szerint időközben kiderült, a felvétel szereplőinek nem állt szándékukban, hogy egy rasszista szervezettel azonosítsák magukat. Oliva szerint a vizsgálat megállapította, hogy az SS a “scout snipers” (felderítő lövészek) kifejezés rövidítése, nem pedig náci jelkép, de az ennek ellenére is elfogadhatatlan. James Amos tábornok, a tengerészgyalogság parancsnoka pedig közölte, hogy a fényképen lévő katonák nem tudták, milyen kapcsolat van a zászlón lévő szimbólum, a holokauszt és a náci Németország rémtettei között.

A katonákat nem büntették meg, de figyelmeztetést kaptak, egy külön képzésen kellett részt venniük, hogy jól megértsék e jelképek jelentését.

Index nyomán Vonat Gábor

Gyöngyösi Márton 1977. június 8-án született Kecskeméten. Nős, felesége jogász, közgazdász, ő maga közgazdász, politológus. Egy gyermeket nevelnek. Gyermekkorát Egyiptomban, Irakban, Afganisztánban és Indiában töltötte, miután édesapja a Kádár-rendszerben külkereskedelmi utazó volt (vagyis olyan kádergyerek, aki élvezte a kommunista hátországból a kiváltságosoknak biztosított előnyöket). Itthon érettségizett 1996-ban a budapesti Tamási Áron Gimnáziumban, majd Írországba ment tanulni, ahol 2000-ben a dublini Trinity College-ban szerezte meg közgazdaságés politikatudományi diplomáját. Egyetemi évei során egy évet a Friedrich Alexander Universitäten tanult ösztöndíjjal Nürnbergben. Angolul és németül beszél. Négy évig a dublini KPMG nemzetközi tanácsadó cég társasági adó-osztályán dolgozott adótanácsadóként. Írországban a brit könyvvizsgálói kamara okleveles könyvvizsgálói képzésén (ACA) vett részt.

2004 decemberében költözött haza. 2005 februárjától a KPMG (a világ egyik legnagyobb tanácsadó cége) magyarországi leányvállalatánál folytatta adótanácsadói tevékenységét a budapesti cég banki és pénzügyi részlegén. 2007 augusztusától 2010. januárig az Ernst & Young nemzetközi tanácsadó cég (a világ másik legnagyobb ilyen cége) budapesti irodájának adóosztályán dolgozott társasági és nemzetközi adószakértőként.

„Egyszer csak feltűnt”

A Jobbik Magyarországért Mozgalom munkáját 2006 őszétől segíti. A párthoz való csatlakozását követően hamarosan Vona (Zázrivecz) Gábor pártelnök közvetlen, szűk körű tanácsadó testületének tagja lett, amely bevallása szerint elég jó hatásfokkal működik: sűrű egyeztetés zajlik sok témában és minden nyilvános szereplés előtt. A párt Bács-Kiskun megye 3. sz. választókerületének képviselőjelöltjeként indult a 2010-es országgyűlési választásokon, és területi listáról szerzett mandátumot.

„Senki sem tudja, honnan bukkant fel, de az biztos, hogy nem vett részt az alapításban és a kezdeti pártépítésben” – mondja egy, a párt struktúráját kezdetek óta átlátó korábbi jobbikos, aki azért nem volt hajlandó mélyebben feltárni Gyöngyösi beágyazottságát, mert rendőrségi kapcsolataitól úgy értesült, hogy a fiatalembert a titkosszolgálat küldte rá a radikálisokra. „Vonáék nem úgy muzsikáltak, ahogy kellett volna – mondja forrásunk –, és kellett egy okosabb srác, mint Gáborék, aki bevisz egy-két rázósabb témát a pártba.”

Egy másik kiugrott belső körös aktivista is ezt erősíti meg: „Egyszer csak feltűnt, és egyből Vona bizalmasa, közvetlen elnöki tanácsadója lett. Neki köszönhetjük az arab vonalat, mert az orosz érdekeltség nélküle is elég erősen jelen volt már korábban is. Külföldi érdeket inkább szolgál, mint hazait.” És tényleg, a Jobbik 2010-es kampányában külügyi és külgazdasági miniszterjelöltként bemutatott Gyöngyösi jelentette be, hogy a párt radikálisan szakítana a rendszerváltás óta változatlan euroatlanti irányvonallal, és bár az ebből fakadó kötelezettségeinket teljesítenénk, egy erőteljes keleti nyitással lehet a kívánt egyensúlyt megvalósítani az ország külpolitikájában.

A miniszterjelölt szerint ugyanis Oroszország és Kína legalább akkora hatalmak, mint az USA és Európa, ráadásul a magyar őstörténet is arra tanít minket, hogy népünknek ázsiai identitása is van. „Egy több tízmilliós turáni nemzetközösség tekint ránk rokonként. Elemi érdekünk a Törökországgal, Kazahsztánnal, Azerbajdzsánnal, Üzbegisztánnal és a többi közép-ázsiai országgal való szoros kapcsolat” – vallja Vona (Zázrivecz) tanácsadója, nem mellesleg említve, hogy az energetikai piac terén nagy lehetőséget jelentenek a keleti testvérállamok. A keleti blokkal tehát gazdasági-politikai-kulturális stratégiai szövetséget tervez létrehozni a Jobbik nevében, és amint azt látni fogjuk, természetesen az arab világ felé való nyitást is „fontos és súlyponti kérdésként” kezeli.

Nem vették be

A kuruc.info eleinte se lenyelni, se kiköpni nem tudta a – megfogalmazásukban – „kis opportunista vakbélt”, „a Jobbikba furakodott karrierista kamuszakértőt”, és ezt Gyöngyösi főleg a kommunista Kína irányába táplált reményeinek köszönhette. Egyik ellenlábasa szerint megtiltotta frakciótársainak, hogy hivatalos kapcsolatfelvételt kezdeményezzenek a Dalai Lámával, és a Kína által megszállt „ujgur testvéreinkről egy büdös szót sem szól”. Ezért is kérdezgetik egymást egyre gyakrabban belső fórumaikon: „A gárdisták vajon mikor váltják be ígéretüket, miszerint saját kezűleg rángatják ki a damaszkuszi úton járó jobbikosokat a Parlamentből?”

Mit mond erre Gyöngyösi a Jobbikszócső Barikádnak nyilatkozva? „Oroszországra úgy kell tekinteni, mint a nyugatról keletre exportált gyilkos ideológia, a bolsevizmus első áldozatára. (…) Ha az írófejedelem, Alekszandr Szolzsenyicin – aki maga is a szovjet rendszer áldozata volt – elismerte Vladimir Putyin politikáját és törekvéseit, talán nekünk sem lehet okunk megkérdőjelezni. Kína pedig a leglátványosabb módon, rekordidő alatt hozza el saját népének a prosperitás lehetőségét. Ön szerint érdekli bármelyik épelméjű kínait az, hogy nevében kommunista államban él? (…) Szokás még Oroszország és Kína kapcsán a grúz és a tibeti agressziót is emlegetni, én azonban azoknak a befolyásos nyugati lapoknak adok hitelt, amelyek mind az ukrán narancsos-, a grúz rózsás-, a kirgiz tulipános- forradalmak vagy éppen a tibeti felkelés mögött egy gondosan előkészített CIA-akciót sejtetnek.”

Ezek után ne csodáljuk, hogy a Mártonnal vitába szálló nyilas forradalmárok is úgy élték meg érveit, „mintha visszarepülnénk az időben a szocialista testvériség korszakába, amikor az elvtársak egymásnak küldtek üdvözlő üzeneteket, népeik nevében”.

Gyöngyösi elvtárs egyébként 2010 szeptemberében az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnökeként ismertette az észak-kínai Chang Chunban rendezett nemzetközi csúcstalálkozón pártja külpolitikai programját, a Keletre nyitás és a kínai kapcsolatok fontosságát, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke jelenlétében. Kiemelte: a magyar az egyetlen olyan nép Európában, amelynek gyökerei Ázsiában vannak.

Perzsa kockázat

Nemzetbiztonsági kérdésekben naprakész forrásaink szerint mégsem fenti kapcsolatrendszere és az európai szövetségi rendszer status quojának felrúgása miatt jelent a Jobbik napi szintű kockázatot hazánknak, hanem a perzsa érdekek kritikátlan képviselete miatt. Sokan engedték már sejtetni, hogy a párt kezdeti tőkehiányát többek között ebből a forrásból tudta orvosolni, de az USA által szervezett olajembargó kapcsán megszólaló iráni fővezér szavainál direktebb bizonyítékkal még nem állt elő senki.

Ali Hamenei ajatollah bejelentette, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság nem hajt fejet az ország nukleáris programja miatt kialakult nemzetközi nyomás előtt, és miközben azt ígérte híveinek, hogy a világ hamarosan megszabadul a „rákos cionista rezsimtől”, hozzátette: „nem félek kimondani, hogy támogatni és segíteni fogunk minden olyan országot vagy csoportot (!), amely a cionista rezsim ellen kíván harcolni”. A Jobbik sokszorosan megszolgálhatta már a sarzsit. 2011. december 2-án az USA budapesti nagykövetsége előtt „békedemonstrációval” tiltakozott az Iránt akkor fenyegető háború ellen.

A tüntetésen dr. Jahromi Afi perzsa származású fogorvos mellett Gyöngyösi is hallatta a hangját mint az Országgyűlés magyar–perzsa baráti tagozatának elnöke. De ő szervezte az iráni delegáció látogatását a jobbikos vezetésű Tiszavasváriba, ahol a budapesti perzsa nagykövet is jelen volt, és a gazdasági együttműködés tervezésén túl testvérvárosi kapcsolat is létrejött a síita diktatúra egyik városa és a magyar település között. Emellett számos Izraelellenes, iszlámbarát nyilatkozatot fogalmazott, tüntetést szervezett, parlamenti felszólalást abszolvált.

A Jobbik és az iszlám szimpátiája amúgy korábbra datálható Gyöngyösi felbukkanásánál (Vona – Zázrivecz – 2003-ban beszédet mondott a jemeni összarab konferencián), de a perzsa vonal beemelése a napi kommunikációba állítólag neki köszönhető.

Vona (Zázrivecz) Gábor 2007-ben már a „testvériség” jegyében találkozott az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetével, és 2008. október 23-i ünnepi beszédében már kijelentette: a következő magyar választásokra Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnöktől kér megfigyelőket, és az iráni Forradalmi Gárda a Magyar Gárdával együtt fog őrködni a választás tisztaságának megőrzése felett.

Gyöngyösi 2011. január 8-án a Danubius Hotel Astoriában részt vett a Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány Korán-bemutató programján, ahol Hafiz Osman Sahinnak, az isztambuli Fatih dzsámi vezető imámjának előadásában Koránidézetek hangzottak el, majd a török nemzetiségű iraki követ három nyelven, angolul, arabul és törökül is köszöntötte az egybegyűlteket. A VIP-szektorban a katari, a marokkói, a palesztin, a maláj és az iraki követek és diplomaták foglaltak helyet a Jobbik Magyarországért Mozgalom parlamenti képviselőivel, akikhez Gyöngyösi Márton is szólt.

Reakciók és hallgatások

A Fidesz–Magyar Polgári Szövetség lapzártánkig nem határolódott el Gyöngyösi Márton botrányos kijelentéseitől. A KDNP és a Külügyminisztérium viszont megtette. Előbbi így: „Magyarországnak tudatnia kell a világgal, hogy nálunk, Európa szívében minden nemzeti, etnikai, vallási felekezet tagja szabadon, megbecsülten és félelem nélkül élhet.” Utóbbi pedig a külföldi sajtó ismételt szapulása mellett azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy: „A magyar külpolitika a rendszerváltozás óta mindig elkötelezett volt Izrael biztonsága mellett. (…) Az iráni helyzettel kapcsolatban osztja mindazokat az aggodalmakat, amelyeket Eu- és NATO-partnereink több alkalommal is megfogalmaztak. (…) Hazánk a holokauszttagadás minden formáját viszszautasítja.”

Becsületére legyen mondva, hogy Balla Mihály, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke elfogadhatatlannak és a magyar külpolitika nemzetközi megítélése szempontjából károsnak nevezte lapunk megkeresésére a bizottság jobbikos alelnökének nyilatkozatát. Mint mondja, szégyen, hogy Gyöngyösi Márton már a meghirdetett Wallenberg-év elején meggyalázta a holokauszt áldozatainak emlékét. Balla tervei szerint a következő bizottsági ülés napirendjén szerepelni fog a képviselő ügye. „Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar demokratikus pártok képviselői képesek együttesen fellépni a szélsőjobb fenyegetése ellen, és ha szükséges, a házszabály módosításával fogják biztosítani Magyarország tekintélyének megőrzését” – írta Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke és Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója abban a házelnöknek címzett levélben, melyben a „fajgyűlölő” Gyöngyösi szankcionálását kérik Kövér Lászlótól.

Gulyás József, a Nemzetbiztonsági Bizottság egykori liberális tagja szerint a modern európai demokráciák valamennyi parlamentjében megfosztanák Gyöngyösit országgyűlési pozícióitól, sőt le is ondatnák mandátumáról. Nálunk azonban sokak szerint nem kell túlreagálni a kódolatlan antiszemitizmust. A volt képviselő úgy érzi, hogy a reakciók súlya nincs arányban a kijelentések súlyosságával. A politikai döntéshozó elit válasza vagy annak elmaradása pedig ilyen esetekben üzenetértékű: a közvélemény egy meghatározó része a látványos elhatárolódások hiányát bátorításnak veszi, és a szélsőséges megfogalmazások így egyre inkább beépülnek a közgondolkodásba. Ha ezt a provokációt nem reagálja le a demokratikus többség, és Gyöngyösi a külügyi bizottság alelnöke maradhat, akkor ez a cinkos gyengeség szégyenbélyegként hosszú időre ráég majd a magyar parlamentre.

ATV nyomán Novák Emőke

TGM szerint Csurka István ugyanazon dilemmák letéteményese volt ’89-ben, mint valamennyien a rendszerváltók közül, és bár a rendszerváltással kapcsolatban felmerült problémákra adott magyarázatai, megoldási javaslatai közül jónéhánnyal természetesen nem tud egyetérteni, számos olyan kitűnő megfigyelést tett, amelyekért érdemes Csurka írásait olvasni.

Mellesleg TGM szerint számára ellenszenves gondolatokat olyanok is vallanak Magyarországon, akikben nincs meg az az őszinte aggodalom a magyarság iránt, mint ami Csurkában megvolt. A Jobbikot például a filozófus szerint az különbözteti meg a MIÉP volt elnökétől, hogy, míg utóbbit a már említett őszinte aggodalom vezette, a Jobbik pusztán eszközként használja politikájában a vele egyetértőket, vagy éppen egyet nem értőket. A Jobbik korántsem pragmatikus, hanem hidegen gonosz, rosszindulatú emberek rosszándékú gyülekezete, rossz eszközökkel, és rossz célokért – fogalmazott Vonáékat jellemezve a filozófus.

Novák Emőke ATV nyomán

Gyöngyösi Márton a Jewish Chronicle című londoni hetilapnak nyilatkozva megkérdőjelezte a magyarországi holokauszt áldozatainak a számát. „Fantasztikus üzlet lett a számok körül zajló ugrándozás” – mondta Gyöngyösi, aki határozottan visszautasította, hogy Magyarországnak felelősséget kellene vállalnia a holokausztért.

„Még, hogy én kérjek bocsánatot 70 évvel később, amikor minden nap, minden órában erre emlékeztetnek? Lépjünk már ezen túl, a Krisztus szerelmére. Magát a kérdést is felháborítónak tartom”

Gyöngyösi támogatásáról biztosította az iráni politikát, amely többek között el akarja pusztítani Izraelt.

„Mindig támogatom egy fenyegetett ország álláspontját. Irán a közel-keleti tengely közepén van, amelyet Izrael és az Egyesült Államok uralni és kontrollálni akar. Irán pedig rendkívül békés ország.” Izraelt „terroristák alapították” és ma „faji gyűlöleten alapuló, náci rendszer. Nézzék csak meg Liebermant, aki nem különbözik Goebbelstől. Tiszta náci”.
Gyöngyösi szerint az izraeliek „nőket és gyermekek gyilkolnak és egy apartheid falat építenek… ezért a zsidóknak nincs joguk arról beszélni, ami a második világháború alatt történt”.

Gyöngyösi Márton utólag azt állítja, hogy a Jerusalem Post című lapban manipulálva idézték ezeket a mondatait.

Az ATV Híradó megkereste az interjút hangfelvétellel készítő brit újságírót, aki ezt cáfolta: „megerősíthetem, hogy mindent, amit idéztem tőle valóban elmondta az interjúban, amely Budapesten, a Miniszterelnöki Hivatal épületében készült. Az egy órás interjúban elsősorban arról beszéltünk, amit Gyöngyösi úr Magyarország izraeli és zsidó üzletemberek által történő gyarmatosításának nevezett” – közölte az ATV-vel Orlando Radice, a The Jewish Chronicle újságírója.

Gyöngyösi Márton kijelentéseit a Külügyminisztérium közleményben ítélte el. „Hazánk a Holokauszt-tagadás minden formáját visszautasítja” – áll a külügy nyilatkozatában, amely elítéli a Jobbik képviselő Izraelről megfogalmazott álláspontját is.

ATV nyomán Vonat Gáborka