Csak egy újabb Jobbik kampány rendezvény: Lincshangulat és kirekesztés.

Vona szerint: „Magyarországon csak kétféle ember létezik, árpád házi és sz..házi.”

2010. április 06-án a gyöngyöshalászi művelődési ház környékén feltűnt először két fiatal fiú (ránézésre még nem, vagy éppen hogy 18 évesek) a magyar gárda egyenruhájában, majd még négy hasonló korú társuk is megérkezett. A művelődés ház előterében egy árusító asztalon Trianonról, Horthyról, Erdélyről szóló könyvek, kitűzők, jelvények, árpád sávos zászlók bő választékban.

Vona Gábor megérkezését követően egy halk szavú fiatalember, az Atkári alapszervezet elnöke felvezette a kampányprogram ismertetését. Vona úr az eddig megszokottak alapján felmérte a hallgatóság összetételét, majd előadta a ’nagy monológját’. Látszik, hogy sokat gyakorolhatja, mert a félresikerült poénnak szánt mondatait, de még a hatásszüneteit is rendszeresen ugyanott tartja. A program, a csúsztatások, a félrevezetések, a válasz nélküli kérdésfeltevések, a harag az indulat ugyan az, mint a többi környékbeli településen. Néhány új elem azért megjelent, az eddigieknél több alkalommal felejtkezett meg magáról, így elsütötte, hogy „Magyarországon csak két féle ember létezik, árpád házi és sz..házi.” (Kikérem magamnak minden becsületes, hazaszerető magyar nevében!)

Elmondta azt is, hogy a bal és a jobboldal a nézetek terén már megszűnt, csak a Jobbik és szemben az összes többi létezik. „Egyébként is az MSZP hazaáruló a Fidesz pedig alternatív hazaáruló mivel 4 éve csak asszisztál.”

A megszokottnál jobban előtérbe helyezte a csendőrség felállításának szükségességét, kihangsúlyozva, hogy a rendőrségnél a „fejétől bűzlik a hal ezért hosszú idő kell majd a bizalom helyreállításához.”

Minden ilyen kiszólását hangos éljenzés és taps fogadta a szimpatizánsok részéről.

Egy-egy kiragadott bűncselekmény felidézésével és az ún. „cigánybűnözés” kérdésével egyre inkább ingerelte a hallgatóságot.

Eljött a kérdésfeltevések ideje, a szokásos körbeajnározások után megadták a szót egy helybéli idős, jól szituált úriembernek.

Elmondta, hogy a koránál fogva Ő emlékszik arra, hogy a csendőrök valóban a csend őrei voltak, mert az akkori rendszer ellen nem lehetett szólni. Emlékezett, hogy hogyan verték puskatussal, aki ki merte nyitni a száját, hogyan tűntek el emberek és hogyan terelték embertelenül a zsidó embereket a vonatokra.

Elmondta, hogy Ő fél ettől és kéri, a csendőrség kérdését vegyék le a programjukról.

Ekkor egy idősebb férfi a hallgatóságból felugrott és magán kívül, fröcsögő szájjal ordított: „nézzétek meg ezt a mocsok disznót, ez a BJ és az ő bátyja volt annak idején a munkásőrparancsnok. Ne is hallgassátok, mert ez egy hazug, mert a bátyja…” – ekkor a földre dobta majd megtaposta a kalapját és neki akart rontani a felszólalónak, akit ekkor már többen provokáltak és lökdöstek. Szerencsére Ő úriember módjára nem vette fel a kesztyűt inkább kimenekült az épületből. Szó szerint futásnak eredt.

Az Elnök úr ironikus mosollyal az arcán megjegyezte, hogy vannak nagyon mély sebek, és a kommunista diktatúra sérelmei nehezen múlnak, de „Mindenki vegye tudomásul, hogy a Jobbik győzelme után igenis megalakul a csendőrség!”

Még a bejelentését követő taps és éljenzés el sem ült mikor egy középkorú férfi ragadta magához a szót: elmondása szerint 20 éve él a községben, tisztességgel dolgozik, gyermekeket nevel, de megkéri az itt jelenlévőket, hogy azért mert Ő nem azonosul ezekkel a nézetekkel, ne közösítsék ki, és ne vessék meg. Ekkor felállt egy hölgy a második sorban, felszólalónkat karon ragadta, és egy izomkolosszus kíséretében, sokak szitkozódása közepette kivezette a teremből. A jelenlévők még jó pár percig nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illették a pártprogram ellen felszólalni merészelőt.

Vona Úr az eseményeket azzal reagálta le hidegen és gúnyosan, hogy így már csak egy kérdésre maradt idő.

Az utolsó kérdés-válaszban kifejtette egy régi ismerősével közösen, hogy nem lenne jó, ha a népesség fogyását kínai betelepülőkkel oldanák meg, mert „hova fogunk temetni 2 millió kínait?”, s mint akik jól végezték a dolgukat elénekelték a Nemzeti Dalt.

Úgy éreztem, hogy kaptunk egy kis ízelítőt a „csend őreinek a bűnmegelőzéséről”, hogyan képzeli a Jobbik a szólásszabadságot, a demokráciát, a szabad véleménynyilvánítást.

A párt vezére cinikus mosollyal az arcán konstatálta, hogy az emberei másokat elkergetnek, megaláznak, kigúnyolnak. Náluk ez a szebb jövő, hát ebből már most elég!

Vona szerint: „Magyarországon csak kétféle ember létezik, árpád házi és sz..házi.” 2010. április 06-án a gyöngyöshalászi művelődési ház környékén feltűnt először két fiatal fiú (ránézésre még nem, vagy éppen hogy 18 évesek) a magyar gárda egyenruhájában, majd még négy hasonló korú társuk is megérkezett. A művelődés ház előterében egy árusító asztalon Trianonról, Horthyról, Erdélyről szóló ...